Miért van az, hogy nagyon sokan épp a nyaralásuk idején robbannak le és töltik szabad idejüket betegeskedéssel?
Ismerni kell egy kicsit a stressz természetét. A stressz inspirál. Teljesítményre sarkall, eredményre vezet, védelmez.
Emlékezzünk csak az ősemberre! Vadászgatott, jött a tigris, üldözni kezdte. Ősünk dönthetett menekül, vagy szembeszáll. Üss vagy fuss! Akármelyiket választotta, szüksége volt az összes energiájára, felfokozott képességeire. Ezért aztán kapott a szervezetéből egy kis stressz hormont. Ettől gyorsabb lett és bátrabb. Ám, amint megmenekült vagy legyőzte támadóját, a szervezete ismét nyugalmi állapotba került, visszaállt az eredeti egyensúly.
A 21. század életritmusában sok embernek a nyugalmi állapot hiányzik. Amikor a szervezet nem üt, nem fut, hanem begyógyítja a sebeket, visszaállítja az eredeti állapotot, töltekezik és energiát gyűjt, nyugton van.
Naponta zúdul ránk a stressz. Új feladatok, véget nem érő check-listák, folyamatos elvárások, nehézségek, konfliktusok, problémák. Szervezetünk sikoltozik, hogy elég, pihenni szeretne. Nem hagyjuk.
Pihenés helyett azt mondjuk magunknak, na, nem baj, huszadikán úgyis megyünk szabadságra… Immunrendszerünk veszi az adást, ja, most még kitartás, ezt még el kell végezni, ezt még ki kell bírni, ezt még meg kell csinálni. Majd huszadikától ráérsz pihenni…
És jön a huszadika. Addigra minden erőtartalékunk kimerült, immunrendszerünk már alig várja, hogy ő is pihenhessen, és azon a napon, amikor először nem megyünk be dolgozni, ő is pihen egy sort szépen.
Mi pedig betegen fekszünk egy hétig és szorgalmas munkavállalóként még a betegségünk kiesésével sem terheljük munkáltatónkat.
Ez az egyik oka annak, hogy kijön az aranyerünk nyaraláskor