Dr. Novák András

Dr. Novák András

A beszélgetés végén nyugtalan lettem. Miután megismertem az átlagon felüli szakmai tudással, rendkívüli személyiséggel és végtelen lelkesedéssel rendelkező fiatal orvost, az jutott eszembe, hogy mi lesz velünk, ha Ő és a hozzá hasonlók, mint annyian mások, elhagyják az országot. Ki fog minket meggyógyítani?

Pácienseit elbűvöli hallatlan szakértelmével, fájdalom nélküli kezeléseivel, mély empátiájával. Egy hazánkban egyedülálló beavatkozásokat – a bonyolult esetek laparoszkópos bélsebészetét – végző klinikai team legfiatalabb tagja. Felkészültsége és elkötelezettsége emelte erre a rangra, de legfőképpen az a belső szenvedély, ami a legnagyobb szakmai kihívások irányába tereli nap, mint nap.

Hogyan került erre a klinikai osztályra? Államvizsgája idején a vizsgabizottság egyik tagja volt Dr.István Gábor egyetemi docens, aki jelenlegi szakmai mentora. Olyan kemény kérdéseket tett fel, amiktől ő hátrahőkölt, majd – megválaszolva azokat – legfőbb vágya lett, hogy Dr.István Gábor osztályán* dolgozhasson. Célja volt, hogy nap, mint nap eltanulhassa azokat az eljárásokat, azokat a fogásokat, amelyet sok kollégája másutt hosszú évek alatt sem sajátít el. Így került a sebészeti klinikára, ahol a végzés óta eltelt nyolc év alatt több száz – főleg laparoszkópos hasműtét – részese lehetett.

Mára a colorectalis (vastagbél es végbél betegségeivel foglalkozó tudományág)specialistájaként tartják számon, és a súlyos, többnyire daganatos betegségek klinikán történő gyógyítása mellett egy még szűkebb terület, az aranyér- és végbélbetegségek kezelését is végzi a Proctoline magánklinikán**.

Érdeklődési területe még az endokrinsebészet (a pajzsmirigy, mellékpajzsmirigy, mellékvese betegek kezelési lehetőségei) illetve a laparoszkopos sebészet kiterjesztése minél több hasüregi műtéthez, amelyek ma meg nem számítanak rutin beavatkozásnak.

 

Orvoslás iránti lelkesedése példátlan. Nem lát, nem hall, miközben dolgozik. Nem számolja az időt, nem sajnálja a magánéletéből elvesztett órákat, ha betegeiről van szó. Figyel rájuk. Egy-egy vizit alkalmával mindenkihez van egy kérdése, egy figyelmes mondata. Nem csak páciensei betegségére emlékszik, hanem a személyes élettörténetek is hatnak rá. Évekkel ezelőtt volt páciense egy akkoriban a megszűnő Malévnál dolgozó mérnök, pár év múlva – visszatérve egy kontroll vizsgálatra – megdöbbent, hogy az orvos rákérdez, hogy nos, mi újság, hogyan döntött, melyik munkát választotta a magyar légitársaság után.

Honnét merít energiát ahhoz, hogy ennyi ember betegségére és személyes sorsára is figyeljen? Elcsodálkozik a kérdésen és elmondja, hogy sokkal könnyebb olyan beteget gyógyítani, akivel emberileg is kapcsolatba lép, mivel a gyógyulás már a páciens dolga és több lesz hozzá a muníciója, ha megbízhat az orvosában.

Pedig nehéz dolga van. Választott szakterülete rendkívül kényes. A bélsebészet azért, mert nagyon gyakori a súlyos, krónikus és a végzetes, rákos betegek száma. Az aranyér- és a végbélbetegségek kezelése pedig azért kritikus, mert a pácienst intimitásában érinti. Neki mindkettőhöz van kulcsa. A feszültségoldáshoz páratlan érzelmi intelligenciáját használja, a bravúros műtéti megoldásokhoz pedig tehetségén túl az évek alatt összegyűjtött gyakorlatot.

Hogyan lett orvos? A kérdést sem érti. Nem emlékszik, hogy életének valaha is lett volna olyan szakasza, amikor nem orvos akart volna lenni. Már ötéves korában az anyukájától kapott fecskendővel injekciózta a gyerekszoba lakóit és az egész családot. Csak egy pillanatig érintette meg más hivatás, amikor középiskolás korában megfordul a fejében, hogy ékszerész és órás lesz. Kifinomult kézügyessége bizonyára alkalmassá tett volna arra is. Szerencsére képességét a gyógyítás szolgálatába állította és mára már csak egy hobbi – az órák szenvedélyes szeretete – maradt meg ebből.

És hogy miért lett sebész? Mert ő tenni akar. Megoldani, hatni. Az energiától, ahogyan ezt mondja, az emberen végigfut a hideg. Szerinte a sebészetnek ez az ága a magashegyi mászásra hasonlít, azon belül is a csúcstámadásra, ahol a koncentráltság, a megfeszített küzdelem, a kiszámított részletek kerülnek reflektorfénybe és mentik meg a súlyos beteg életét. A vele járó adrenalin pedig újra és újra arra sarkallja az orvost, hogy még nagyobb kihívásokat találjon.

Nyugat Dunántúlról származik, Szombathelyről, ahol szülei, nagyszülei a város köztiszteletben álló polgárai. Bátyja sikeres közgazdász, hosszú évek óta külföldön dolgozik.

Szombathelyen érettségizett, az egyetemet Budapesten végezte. Szakmai képzéseken, ösztöndíjas tanulmányutakon Japánban, Németországban és Ausztriában volt alkalma járni.

A Japán tanulmányút a szakmaiságon túl meghatározta magánéletét is. A Távol-Kelet szerelmese lett. Ha csak teheti odautazik és megszállottan főz – a Távol-Kelet ízeiben. A főzés teljességgel kikapcsolja és még az, hogy párja nem szakmabéli, így ha végre hazaér, képes segítségével egy más szemszögből is rálátni a napi kihívásokra és stresszre.